Small Grey Outline Pointer

2013. december 11., szerda

19. Motoros



Szuszogva fordulok a másik oldalamra, valaki belevilágít a szemembe, így kénytelen vagyok kinyitni azt. Pár pillanat erejéig csak pislogok, míg rájövök, hogy csak a felkelő Nap zavart meg édes álmomban.
Ez a reggel is úgy indul, mint a többi.
Kinyitom a csipáim, és Harry mosolygó szempárjával találom szembe magam. Hozzásimulok az engem ölelő karjának, miközben magamba szívom a semmivel össze nem téveszthető illatát. Kicsit édes, mégis férfias, kifejezetten Harry-s.
Minden reggel, mikor én felkelek, ő már ébren van, a múltkor azt mondta, szereti nézni, ahogy alszom, de talán, csak azért van fenn mindig, mert én rendszerint későn ébredek.

Egy átlagos reggel, Harry arcát a hajamba temeti, beleszuszog a nyakamba, mikor fejbe csap a gondolat, hogy milyen nap is van ma.
Vasárnap, ami azt jelenti, valaki ma elvisz randizni. Túl korán van még ahhoz, hogy eszembe jusson, ki is ez a valaki. Agyalás helyett inkább még jobban a göndör angyal oldalához bújok, úgy gondolom, nekem is kijár még pár perc tudatlanság.

***

Pokrócba burkolva ülök a kanapén, Niall lehuppan mellém, és egy laza mozdulattal elkapcsolja a tévét.
- Hé, én azt néztem! – kiáltok fel, majd feltérdelek, és megpróbálom elvenni a szőke sráctól a távirányítót, amit előlem tart a magasba. Sajnos még ő is sokkal nagyobb nálam, ezért esélyem sincs arra, hogy visszaszerezzem.
Vigyorogva néz le rám, visszafintorgok, majd a kezem magam előtt összekulcsolva visszahuppanok az eredeti helyemre, felveszem a „duzzogó” pózt.
- Na, már! – áll neki nyafogni Niall, miután már a harmadik bökésére sem reagálok. Felemelem a fejem, és a másik irányba fordulok, jelezve, megsértődtem.
- Jaas – nyöszörög. Tényleg azt hiszi, berágtam rá, és ez csak arra bíztat, folytassam, miközben a gonosz énem majd megszakad a röhögéstől.
- De én nem azért csináltam… – egy pillanatra hátranézek a vállam felett, épp annyira, hogy lássam, tengerkék szemei szomorúan csillognak. Jaj, egyem azt a hiszékeny szívét.
- Niall, ne már, csak húztam az agyad – nézek mélyen a szemeibe, majd szorosan átölelem. Komolyan, néha olyan, mint egy kisfiú.
Megkönnyebbülten sóhajt fel, miközben részesít a létező legkellemesebb Horan-ölelésben.
- Amúgy… Nem akarlak sürgetni, de már háromnegyed nyolc van – motyogja a nyakamba a szőkeség, mire – bár egyáltalán nincs ínyemre - kikerekedett szemekkel tolom el magamtól. Szent szar, kiment a fejemből.
- Basszus! – adok hangot gondolataimnak, majd felpattanok, hogy már rohanhassak is fel a szobámba, de nem számolok a saját magam által gondosan lábaim köré csavart pokróccal, így nemes egyszerűséggel eltaknyolok a kanapé előtt.
- Ah – nyögöm, miután az arcomba nyomódott a padlószőnyeg mintázata.
Niall pedig már inkább nem is szól semmit, röhögve felnyalábol a földről, és lecsavarva rólam a takarót egy aprót csap a fenekemre, jelezve, induljak. Visszakézből tarkón vágom, mire teátrálisan odakapja a kezét. Na, azért nem volt az akkora.
A fejem rázva, röhögve indulok fel az emeletre, miközben látványosan simogatom a hátsó felem.

A szobámba lépve rájövök, hogy tulajdonképpen elbasztam az egész napom a kanapén ücsörögve, miközben valamelyik fiú mindig mellettem meresztette a seggét.
Beállok a szekrény elé, és csak úgy találomra kidobok az ágyamra egy fekete farmer sortot, valamint egy fehér „I eat boys for dinner” feliratú pólót. Miután felkapkodtam őket magamra, és csekkoltam magam a tükörben, eszembe jut, hogy mennyire ironikus, hogy pont ma akadt a kezembe ez a felső.
Mert ugye, a napom különböző napszakait mind más fiúval töltöttem. Reggel felkeltem Hazzával, aztán megreggeliztem Zayn társaságban, majd betelepedtem a kanapéra, és sorban jöttek a srácok tévézni, hülyülni, vagy csak punnyadni. Nem voltam ma egyedül, egyszer sem unatkoztam, nem volt rá alkalmam, valamelyik mindig boldogított.

Úgy döntöttem, nem sminkelek, mindössze egy kis szempillaspirál, és szevasz! Ha valakinek nem tetszek így, majd nem néz rám.
Épp a bal szememen szerencsétlenkedek, mikor nyílik az ajtóm, reflexszerűen rándulok össze, és a tükör segítségével látom, hogy Liam dugja be a fejét a résen.
- És, ha meztelen vagyok? – pördülök meg, és felháborodva nézek a srácra, aki miatt majdnem kiszúrtam a saját szemem.
- Mit látnék, amit eddig nem láttam? – vonja fel a fél szemöldökét. Kihívón nézek csokibarna szemeibe.
A mindennapok során sokkal köcsögebb, mint amilyennek mutatja magát. Mindenki azt hiszi, milyen jó fiú, pedig nem, sőt mindenki közül az egyik leghülyébb.
- Kapd be Payne! – vigyorodok el, tudom, gyűlöli, ha így szólítom. Másoktól elviseli, viszont azt szereti, ha én Li-nek hívom. Őszintén, én is sokkal jobban szeretem, de jól esik kicsit csesztetni.
- Rendben, Picur – szűkíti össze a szemeit, szerintem egy western-filmbe képzeli magát. Elvigyorodok a gondolatra, hogy akkor ő most tulajdonképp akkor Woody a Toy Story-ból. Hisz, az is cowboy volt, vagy legalább is hasonló.
- Mi olyan vicces? – kérdezi visszafojtott mosollyal.
- Semmi.
- Jó, mindegy, amúgy gondoltam szólok, hogy a pasid a ház előtt vár – nem értem a leheletnyi gúnyt a hangjában, ami ahogy jött, pont olyan gyorsan el is tűnt.

- Li – kezdek el dülöngélni a sarkamon, miután visszatettem a spirálom a helyére, és vágyakozva nézek rá. Látom rajta, hogy az első pillanattól kezdve tudja, mit szeretnék, mert sóhajtva fordul meg, és hajol lejjebb egy kicsit, csak, hogy elérjem a vállát.
Egy szökkenéssel ugrok fel a hátára, lábaimmal átkulcsolom derekát, karjaimmal pedig körülölelem a nyakát.
Leszalad velem az emeletről, majd nemes egyszerűséggel ledob a lépcső aljában, és elindul a konyha felé.
- Aha. Akkor bazdmeg! – kiáltok utána, mielőtt még becsukódna mögötte a konyhaajtó.
Nevetve húzom fel a bakancsom, majd felkapom a bőrdzsekim, és egy „Elmentem!” kiáltás kíséretében kilépek a bejárati ajtón.

Kocogva teszem meg a pár métert a kapuig, majd bénázok egy kicsit a kinyitásával, de sikeresen kijutok az utcára, a levegő kellemesen langyos, az ég pedig szürkéskék, hisz a nap épp lemenőben van.
Jobbra fordítom a fejem, egy alak áll a ház előtt, egy gyönyörű Harley Davidson oldalának támaszkodva.
Közelebb lépve pedig a csőnadrágos srác személyében Kyle-t vélem felfedezni, haja tökéletesen belőve, szürkészöld szeme csillog a nap lemenő fényében.
Átszelem a távolságot köztünk, majd egy futó ölelést követve Kyle felpattan a motorra, azután pedig engem is felsegít maga mögé, és mosolyogva a fejembe nyom egy fekete bukósisakot.

Átölelem a derekát, felpörgeti a motort, és jócskán túlszárnyalva a megengedett sebességet, elszáguldunk a naplementében, miközben végig olyan érzésem van, mintha valaki árgus szemekkel figyelné a mozdulataim.
Van egy tippem, ki lehet az.

4 megjegyzés:

  1. Uuuuuuh igeen, meg .. na kb iilyen hangokat adok ki, mikor meglátom, hogy van új!! :3 Tök jó lett ezen a részen.. pill másolom.......
    "A fejem rázva, röhögve indulok fel az emeletre, miközben látványosan simogatom a hátsó felem. " Na itt nagyon röhögtem.. >.< xDDDD Amúgy miért ilyenkor hagyod abba, olyan Arrrgh vagyok rád.
    Képzeld ma volt Irodalom vizsgám, és jól sikerült.. >.< Csak mert ezért is örülök most .. xDDDDDD

    PS: Kövit maaajd, és ez is fuhhuuu de jóó lett :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom elégszer megköszönni, hogy mindig írsz, hihetetlen drága vagy.
      A következő résszel remélem kárpótollak, és nem leszel "Arrrgh". :D
      Na, grat. De, ez amúgy milyen vizsga? Mármint felvételi, vagy...?
      Igyekszem. (:
      Imádás, J. <3

      Törlés
    2. Hát a felvételi csak lesz.. majd.. -.- xDDD (igeeen, csak kicsit ilyen "Bah" a hozzáállásom.. ) Nem, ez a mi sulinkban 2 évente van.. ien 12 tételt meg köll tanulni, azt amit húzol, azt vagy tudod vagy nem.. >.< xDDDDD
      Szeretek komizni amúúúgy ^^ :DDD

      Törlés
    3. OOh. Vágom, szerencsére nálunk nincs ilyen, lehet felelni, azt szia! :D
      Én meg szeretem olvasni. :') haha.
      x

      Törlés