Sziasztok!
Megérkeztem a résszel, kicsit rövid, kicsit na jó, nagyon eseménytelen, de hát ilyen is kell. :D
Mindegy, azért remélem, nem lett olyan brutális, és szombaton hozom a következő (véleményem, és tervezésem szerint jóval eseménydúsabb) fejezetet, addig is ölelek mindenkit.
Csók a családnak,
J. xx
Halvány mosollyal az arcomon
lépek be a szobám ajtaján, majd ugrok egy hasast az ágyamra. Fél perc múlva
rájövök, hogy ezt nem volt valami díjnyertes ötlet, mert a paplanon heverő
telefonom az ugrásom hatására beékelődött a bordáim közé. Fájdalmasan nyögök
egyet, majd egy kis fetrengés után kiszenvedem magam alól a készüléket.
Meglepődök, mikor felfedezem az
öt nem fogadott hívást, és két sms-t, úgy tűnik, valakinek nagyon hiányoztam.
A feladó - egy bizonyos Kyle, -
nagyon türelmetlennek tűnik, ha ennyiszer keresett.
Őszintén megmondva viszont semmi,
de tényleg semmi nem rémlik arról, hogy egyáltalán ismernék-e valamifajta
Kyle-t. Biztos valami régi haver, akinek lementettem a számát – gondolom,
miközben megnyitom az üzeneteket.
„Hello! Akkor ütközünk hatkor, ahogy megbeszéltük? (: K. xx”
Hangosan felolvasom, teljesen
meggyőződve arról, hogy valaki téves számra küldött nekem üzenetet.
„Igazán felvehetnéd, vagy legalább visszaírhatnál…”
Összeráncolt szemöldökkel meredek
a képernyőre. Mi van?
És akkor beugrik. A srác tegnap
este, a telefonommal a kezében. Jé, azt Kyle-nak hívták?
Oké, gondolj, Micimackó!
Mégis miket hordhattam össze neki
tegnap éjjel holtrészegen? Hisz köztudott, hogy, ha többet iszom a kelleténél,
elég meggondolatlan dolgokat teszek. Lásd, a tegnap esti üvegezést, és Harry-t…
Pedig megtanulhattam volna, hogy
jobb, ha inkább józan maradok. Most meg még találkozhatok is egy konkrétan
vadidegen sráccal, csak mert egy buliban ő készpénznek vette a félrészeg
dumámat.
Fújtatok egyet, majd megnyitom az
„új üzenet” lehetőséget a mobilom menüjében.
„Hol?”
Pötyögöm be az igenis tartalmas
sms-t, csak mert kreatívabb most nem jut eszembe. Sőt, ez a muki egyáltalán
örüljön, hogy visszaírtam.
A hátam a falnak vetve ücsörgök
az ágyamon, közben a fejem ütemesen verem a falba. Átkozom magam. A tegnap
estét. Mindent, és mindenkit, amiért ekkora faszságokat csináltam, és mondtam…
A telefon rezegni kezd a gyűrött
ágyneműn, mire unott arckifejezéssel az arcomon nyúlok érte. Még szerencse,
hogy az egyik éjszakai, viszonylag józan pillanatomban szétnéztem magam körül,
mikor egy parkon jöttünk keresztül, mivel ez a titokzatos fiú valamilyen parkot
írt válaszul, feltételezem, a kettő egy és ugyanaz.
„Akkor hatkor a bejárat előtt.”
Elhúzom a szám, mikor rányomok a
küldésre, majd a telefon pityeg egyet, jelezve, a másik fél megkapta az
üzenetem.
Őszintén? Halványlila gőzöm
sincs, még csak arról sem, hogy néz ki ez a srác, nemhogy még majd meg is
találjam egy feltehetőleg mozgalmas parkban. Morogva húzok fel egy csőnadrágot,
a pólómat nem cserélem le, mert azért nem bálba megyek. Kétségtelen, hogy, ha a
srácokkal mennék valahova, lecserélném. Igen, ez biztos. Viszont erről a
migliról fingom sincs, lehet, hogy valami gyökér.
Semmi energiám most elmenni
itthonról, másnapos is vagyok, és most még a fejem is újra belekezdett a reggel
már tapasztalt lüktetésbe. Az életkedvem pedig valahol a béka hátsó fele alatt
lehet, vagy talán csak lehagytam a lépcsőfordulóban.
A fejem rázva csattogok le a
lépcsőn, majd magamban motyogva nyitom ki a hűtőt, és kapok ki egy szelet
csokit az ajtajából, amit rögtön tömök is a fejembe.
Miután felugrok a konyhapultra, Niall
szintén idegesen trappol be a konyhába, és csapja fel a hűtőajtót.
- Téged is felhívott egy
ismeretlen pasi tegnapról, hogy randizzatok? – kérdezem, és nem csodálom, hogy
értetlen arccal fordul meg a tengelye körül, és bámul rám összeráncolt
homlokkal, kissé félredöntött fejjel.
- He? – kérdez vissza értelmesen,
mire elröhögöm magam.
- Mindegy – rázom meg a fejem,
mire a copfom a fejem mozgását követve lengi körül az arcom.
- Nem az. Milyen pasi? Mi van? –
pattan fel mellém a pultra, a saját csoki szeletét majszolva.
- Á, csak egy srác tegnapról…
- Milyen srác? – robban be Louis
is a helységbe. Amúgy feltűnt, hogy az ő megérkezésekor szinte mindig a
„robban” szót használom? Nem is tudom miért.
Igen, próbálkozom az iróniával,
eddig nem sok sikerrel.
- Csak tegnapról a…
- Mi volt tegnap? – lép be Liam,
félbeszakítva a mondandómat.
- Várjá’! Szombat – csekkolja Lou
a telefonját mire megforgatom a szemeim.
- Írt az a pasi…
- Milyen pasi? Leüssem? – sétál
be Harry is a konyhába, mellesleg a mondatom közepén jártam, de ez senkit nem
érdekel.
- Ne. Szóval tegnap este megbesz…
- Hey, how ya doin’? Sorry you can’t get trough… - na, már csak ez
hiányzott ide. Egy énekelgető Malik.
- A nődnek énekelgessél
ilyeneket! – vág hozzá Louis egy leeresztett lufit. Nem, senki nem tudja, hol
találta. Szerintem neki ilyesmik vannak a zsebében. Szükség esetére.
- Befejezhetném?! – emelem fel a
hangom, már elegem van abból, hogy állandóan félbeszakítanak.
- Hogyne – vigyorog rám Niall,
majd folytatja a csokija harapdálását.
- Kösz. Szóval, csak annyi, hogy
ma ne számítsatok rám, mert találkozok valami pasival a parkban – közlöm, majd
lehuppanok a pultról, és a csokim papírját a szemetesbe hajítom.
- Valami pasival. Bővebben? –
kérdezi Liam.
- Tegnapról – emelem tekintetem
az ég felé, majd feltűnően a faliórára nézek, ami már öt óra huszonötöt mutat.
- Hogy hívják? – húzza fel a
szemöldökét.
- Kyle – nyögöm. Mi ez,
kihallgatás?
- Mikor jössz haza? – ki vagy te,
az anyám?
- Nem tudom, Liam. Majd
megcsörgetlek, ha elindultam – mosolyodok el fáradtan. Értem én, hogy óvni
szeretne, és legszívesebben minden egyes lépésemet követné, de azért ez már…
Nem is tudom, talán túlzás?
- Jó – vesz nagy levegőt, majd
bal karjával magához húz. – azért vigyázz magadra, Picur! – motyogja a fülembe,
mire halkan felnevetek.
- Mindig vigyázok – mosolygok, a
karjai egy pillanatra szorosabban fognak közre, nem igazán akaródzik elengedni
őt, de mégis muszáj. Hajt a kíváncsiság, hogy megtudjam, mégis ki lehet ez a
titokzatos srác.
Wáoo.. Hey, how ya doin?.. HMM? :DDD Am Ahhhw juuuj, meg áhhhh, amúgy nálunk a beszélgetés az osztályban ilyen.. Egymáson beszélünk át, aztán a máknak bólogatva magyarázunk.. :DDDD BEST OF.. >..< Ahhh, sztem tök jó lett ez is, és nem történnik semmi mi? Egy "ismeretlen" srác elhív egy parkba.. Yay, ez semmi xDDD #bocsiii most eléggé fáradt lelki állapotban vagyok szóval ha majd visszaolvasom a kommentem, valszeg elszörnyedek, de te kérlek csak röhögj rajtaaaa :* xDDD Megyek aludni.. xDDD
VálaszTörlésPS: Köviiit :DDD
Komolyan vihogok most. :DD
VálaszTörlésElhívta, de ezen kívül nem történt semmi, de nem vitatkozom, mert úgyis mindig alul maradok.:D
Szép álmokat, drága! xd
És köszönöm.
J. <3