Small Grey Outline Pointer

2013. november 27., szerda

15. A srác



 Sziasztok!
Megérkeztem a résszel, kicsit rövid, kicsit na jó, nagyon eseménytelen, de hát ilyen is kell. :D
Mindegy, azért remélem, nem lett olyan brutális, és szombaton hozom a következő (véleményem, és tervezésem szerint jóval eseménydúsabb) fejezetet, addig is ölelek mindenkit. 
((És holnap második órában aki teheti, gondoljon rám, a földrajz témazáróm miatt. Pazázok. ))
Csók a családnak,
J. xx


Halvány mosollyal az arcomon lépek be a szobám ajtaján, majd ugrok egy hasast az ágyamra. Fél perc múlva rájövök, hogy ezt nem volt valami díjnyertes ötlet, mert a paplanon heverő telefonom az ugrásom hatására beékelődött a bordáim közé. Fájdalmasan nyögök egyet, majd egy kis fetrengés után kiszenvedem magam alól a készüléket.
Meglepődök, mikor felfedezem az öt nem fogadott hívást, és két sms-t, úgy tűnik, valakinek nagyon hiányoztam.
A feladó - egy bizonyos Kyle, - nagyon türelmetlennek tűnik, ha ennyiszer keresett.
Őszintén megmondva viszont semmi, de tényleg semmi nem rémlik arról, hogy egyáltalán ismernék-e valamifajta Kyle-t. Biztos valami régi haver, akinek lementettem a számát – gondolom, miközben megnyitom az üzeneteket.
„Hello! Akkor ütközünk hatkor, ahogy megbeszéltük? (: K. xx”
Hangosan felolvasom, teljesen meggyőződve arról, hogy valaki téves számra küldött nekem üzenetet.
„Igazán felvehetnéd, vagy legalább visszaírhatnál…”
Összeráncolt szemöldökkel meredek a képernyőre. Mi van?
És akkor beugrik. A srác tegnap este, a telefonommal a kezében. Jé, azt Kyle-nak hívták?

Oké, gondolj, Micimackó!
Mégis miket hordhattam össze neki tegnap éjjel holtrészegen? Hisz köztudott, hogy, ha többet iszom a kelleténél, elég meggondolatlan dolgokat teszek. Lásd, a tegnap esti üvegezést, és Harry-t…
Pedig megtanulhattam volna, hogy jobb, ha inkább józan maradok. Most meg még találkozhatok is egy konkrétan vadidegen sráccal, csak mert egy buliban ő készpénznek vette a félrészeg dumámat.
Fújtatok egyet, majd megnyitom az „új üzenet” lehetőséget a mobilom menüjében.
„Hol?”
Pötyögöm be az igenis tartalmas sms-t, csak mert kreatívabb most nem jut eszembe. Sőt, ez a muki egyáltalán örüljön, hogy visszaírtam.

A hátam a falnak vetve ücsörgök az ágyamon, közben a fejem ütemesen verem a falba. Átkozom magam. A tegnap estét. Mindent, és mindenkit, amiért ekkora faszságokat csináltam, és mondtam…

A telefon rezegni kezd a gyűrött ágyneműn, mire unott arckifejezéssel az arcomon nyúlok érte. Még szerencse, hogy az egyik éjszakai, viszonylag józan pillanatomban szétnéztem magam körül, mikor egy parkon jöttünk keresztül, mivel ez a titokzatos fiú valamilyen parkot írt válaszul, feltételezem, a kettő egy és ugyanaz.
„Akkor hatkor a bejárat előtt.”
Elhúzom a szám, mikor rányomok a küldésre, majd a telefon pityeg egyet, jelezve, a másik fél megkapta az üzenetem.

Őszintén? Halványlila gőzöm sincs, még csak arról sem, hogy néz ki ez a srác, nemhogy még majd meg is találjam egy feltehetőleg mozgalmas parkban. Morogva húzok fel egy csőnadrágot, a pólómat nem cserélem le, mert azért nem bálba megyek. Kétségtelen, hogy, ha a srácokkal mennék valahova, lecserélném. Igen, ez biztos. Viszont erről a migliról fingom sincs, lehet, hogy valami gyökér.

Semmi energiám most elmenni itthonról, másnapos is vagyok, és most még a fejem is újra belekezdett a reggel már tapasztalt lüktetésbe. Az életkedvem pedig valahol a béka hátsó fele alatt lehet, vagy talán csak lehagytam a lépcsőfordulóban.
A fejem rázva csattogok le a lépcsőn, majd magamban motyogva nyitom ki a hűtőt, és kapok ki egy szelet csokit az ajtajából, amit rögtön tömök is a fejembe.
Miután felugrok a konyhapultra, Niall szintén idegesen trappol be a konyhába, és csapja fel a hűtőajtót.
- Téged is felhívott egy ismeretlen pasi tegnapról, hogy randizzatok? – kérdezem, és nem csodálom, hogy értetlen arccal fordul meg a tengelye körül, és bámul rám összeráncolt homlokkal, kissé félredöntött fejjel.
- He? – kérdez vissza értelmesen, mire elröhögöm magam.
- Mindegy – rázom meg a fejem, mire a copfom a fejem mozgását követve lengi körül az arcom.
- Nem az. Milyen pasi? Mi van? – pattan fel mellém a pultra, a saját csoki szeletét majszolva.
- Á, csak egy srác tegnapról…
- Milyen srác? – robban be Louis is a helységbe. Amúgy feltűnt, hogy az ő megérkezésekor szinte mindig a „robban” szót használom? Nem is tudom miért.
Igen, próbálkozom az iróniával, eddig nem sok sikerrel.
- Csak tegnapról a…
- Mi volt tegnap? – lép be Liam, félbeszakítva a mondandómat.
- Várjá’! Szombat – csekkolja Lou a telefonját mire megforgatom a szemeim.
- Írt az a pasi…
- Milyen pasi? Leüssem? – sétál be Harry is a konyhába, mellesleg a mondatom közepén jártam, de ez senkit nem érdekel.
- Ne. Szóval tegnap este megbesz…
- Hey, how ya doin’? Sorry you can’t get trough… - na, már csak ez hiányzott ide. Egy énekelgető Malik.
- A nődnek énekelgessél ilyeneket! – vág hozzá Louis egy leeresztett lufit. Nem, senki nem tudja, hol találta. Szerintem neki ilyesmik vannak a zsebében. Szükség esetére.
- Befejezhetném?! – emelem fel a hangom, már elegem van abból, hogy állandóan félbeszakítanak.
- Hogyne – vigyorog rám Niall, majd folytatja a csokija harapdálását.
- Kösz. Szóval, csak annyi, hogy ma ne számítsatok rám, mert találkozok valami pasival a parkban – közlöm, majd lehuppanok a pultról, és a csokim papírját a szemetesbe hajítom.
- Valami pasival. Bővebben? – kérdezi Liam.
- Tegnapról – emelem tekintetem az ég felé, majd feltűnően a faliórára nézek, ami már öt óra huszonötöt mutat.
- Hogy hívják? – húzza fel a szemöldökét.
- Kyle – nyögöm. Mi ez, kihallgatás?
- Mikor jössz haza? – ki vagy te, az anyám?
- Nem tudom, Liam. Majd megcsörgetlek, ha elindultam – mosolyodok el fáradtan. Értem én, hogy óvni szeretne, és legszívesebben minden egyes lépésemet követné, de azért ez már… Nem is tudom, talán túlzás?
- Jó – vesz nagy levegőt, majd bal karjával magához húz. – azért vigyázz magadra, Picur! – motyogja a fülembe, mire halkan felnevetek.
- Mindig vigyázok – mosolygok, a karjai egy pillanatra szorosabban fognak közre, nem igazán akaródzik elengedni őt, de mégis muszáj. Hajt a kíváncsiság, hogy megtudjam, mégis ki lehet ez a titokzatos srác.

2 megjegyzés:

  1. Wáoo.. Hey, how ya doin?.. HMM? :DDD Am Ahhhw juuuj, meg áhhhh, amúgy nálunk a beszélgetés az osztályban ilyen.. Egymáson beszélünk át, aztán a máknak bólogatva magyarázunk.. :DDDD BEST OF.. >..< Ahhh, sztem tök jó lett ez is, és nem történnik semmi mi? Egy "ismeretlen" srác elhív egy parkba.. Yay, ez semmi xDDD #bocsiii most eléggé fáradt lelki állapotban vagyok szóval ha majd visszaolvasom a kommentem, valszeg elszörnyedek, de te kérlek csak röhögj rajtaaaa :* xDDD Megyek aludni.. xDDD
    PS: Köviiit :DDD

    VálaszTörlés
  2. Komolyan vihogok most. :DD
    Elhívta, de ezen kívül nem történt semmi, de nem vitatkozom, mert úgyis mindig alul maradok.:D
    Szép álmokat, drága! xd
    És köszönöm.
    J. <3

    VálaszTörlés